Újra a színpadon! :)

Posted on november 12th, 2009 by szasza.
Categories: Uncategorized.

Üdv minden kedves blog olvasónak!

Újra írnom kell,mivel nagy esemény van készülőben! :)

2009. november 14-én Felsőcsatáron ismét színpadra lép a Panche-Rock! Yeah!

Az apropó a szokásos Márton napi Liba Bál, amelyet minden évben megrendeznek és minden évben meg is hívnak minket, de mi nem minden évben vállaljuk…nahhh :) Ezt most nem fejtem ki, de a lényeg, hogy idén – felbuzdulva az augusztusi fellépésünk sikerén – nagy örömmel elvállaltuk a felkérést!

Természetesen országos Barátainkkal a PINKICA zenekarral közösen szórakoztatjuk majd a közönséget, így a jó hangulat magától értetődő! A próbá(k)ról, előkészületekről, a buliról egy következő élménybeszámolóban…

Tehát a lényeg!

Márton napi Liba Bál

Felsőcstár, Kultúrotthon

2009. november 14.  SZOMBAT

PINKICA / PANCHE-ROCK

Gyertek minél többen és érezzétek jól magatokat! :)

Sz.

0 comments.

CETA 2009 Élményeink

Posted on július 31st, 2009 by szasza.
Categories: Uncategorized.

“…sokkal jobban sikerült, mint amire számítottunk…” “…nagyon jók voltatok…” “…mikor zenéltek újra?…” “…ugye nem kell megint egy egész évet várni rátok?…” “…ti miért is hagytátok abba, amikor ennyire jól megy még mindig?…” “…húúú, ez olyan volt, mint a 2000-es CETA fellépésetek…”

Na ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzottak el, miután lejöttünk a színpadról! Igazából ezekért a mondatokért, a közönség reakcióiért, a mosolyokért és a hangulatért már megérte eljönnünk! Pontosítok, csak ezért jöttünk. Nem magunk miatt,nem másért,a közönségért! Kezdjük az elején…

Pont egy évvel ezelőtt volt az utolsó fellépésünk a Zsidányi táborban. Sokat készültünk rá, görcsöltünk is rendesen, de nem volt az igazi. Nekünk nem. Az okok talán abban keresendőek, hogy túlságosan is jól akartuk csinálni és nem arra koncentráltunk amire kellett volna: a közönség szórakoztatására. Miután lejöttünk a színpadról kimondatlanul is azt éreztük mindannyian, hogy ennyi volt, többet nem állunk már együtt színpadon…mivel rossz a repertoár, a kutya nem kiváncsi ránk , nem kell erőltetni azt ami nem megy, nem ránk van már itt szükség, hisz felnőtt egy új generáció, akiknek fogalma sincs arról, hogy kik is az a Panche-Rock. Miért is lenne, hisz ők még a bilit húzták maguk után, amikor mi egy másik korosztálynak játszottuk a számainkat és szórakoztattuk őket…

Szóval világvége hangulat volt és meg is állapodtunk abban, hogy akkor most egy jó ideig ezt ne erőltessük, mert nem muszály. Mindenki ment a maga útján, lettünk közben más zenekarok tagjai, csináltunk jó sok gyereket és alapítottunk családokat (na pont én nem), éltük az életünket, amikor is Pezzy egyszer csak felhívott minket és közölte, hogy “…hát izé, őőő, az van hogy hívták a csatáriak és felkértek minket hivatalosan is egy közös fellépésre a Pinkicával, amit elvállaltunk…” Alap esetben ez nálunk nem így néz ki, mivel mindent előre egyeztetünk és csak utána döntünk egy adott fellépésről, de ez a CETA kérdés annyira evidens volt, annyira egyértelmű, hogy nem volt mese bevállaltuk! :) Még egyszer írom, annak ellenére, hogy kimondtuk, többet nem játszunk!

Na  innen kezdődött minden… Hogy miért? A közönségért! Tudtuk, hogy ezen a helyen igazán kedvelnek minket, a banda fele innen származik, mindannyian itt töltöttük a fél gyerekkorunkat, sokat köszönhetünk a csatáriaknak és ők is nekünk, és egyébként is zenekari pályafutásunk egyik legnagyobb élménye ehhez a már egyszer megrendezett táborhoz köthető. Úgy emlékszem 2000-ben került először megrendezésre a tábor Felsőcsatáron és azon a bizonyos estén akkora bulit csaptunk, hogy az leírhatatlan. Emlegetjük is még egy-egy storyzás közben mind a mai napig…

Kellemes volt tehát az emlék és valljuk be őszintén, tudtuk, hogy ennek a Panche-Rock életérzésnek a büdös életben nem lesz vége és úgy legbelül nem is akartuk, hogy így legyen… Újra bizsergett mindenünk és tele voltunk tervekkel.

Folyt. köv., mert elfáradtam…

Akkor hát jöjjön a folytatás…

Most úgyis van ihletem és kaptam egy kis boldogsághormont az előbbiekben, így talán menni fog és a költői vénám is remélhetőleg előbújik majd a rejtekéből! :) Hozok magamnak egy kávét és rágyújtok egy jó szál cigarettára. Kellemes idő van itt az erkélyen, hús szellő fújdogál, halkan szól egy kis Gibonni (mert az jó, tessék hallgatni!!!), tehát minden adott az alkotáshoz! :)

Szóval… Hogy a tervekből miként lett valóság? Ez egy érdekes történet…

Ugorjunk egy picit az időben. 2009-et írunk már, idősödtünk ismét egy évet, közben belecsöppentünk egy gazdasági válságba, amúgy pedig mindenki éli a megszokott kis életét, gyereket nevel, családot alapít, barátnőzik (gratulálunk BoB és Barbi!), “hajcsa a melót”, zenél valami zenekarban, meg ilyen és ehhez hasonló mindennapi dolgokat csinál, amikor is…. Hát igen! Úgy tavasz tájékán eszünkbe jut, hogy “te úristen, mi elvállaltunk egy fellépést,amire készülni kellene!” Azonnal körtelefonok, szervezkedés, koncepciók és prekoncepciók, tervek, diagrammok :) meg mindenféle hülye ötlet kerül elő, de eredmény semmi. :) Na ezek tipikusan mi vagyunk…

Aztán egy pár hónapnyi lelkes egyeztetés után megszületik a nagy ötlet, tanuljunk új számokat! Na ez már valami! Nem mintha nem tudnánk eleget -úgy 200-at- azért az új számok mégiscsak új számok, nem? :) Szóval időpont egyeztetés Pezzyvel, a család nagyobbik fele -ikrek és Edina- épp vidéken, így van egy kis szabadidő és én is pont ráérek. Autó, telefon, cigi, kávé és indulás Győrbe a nemes cél érdekében: összeállítjuk az új repertoárt! Nos, több órás storyzás és zenehallgatás után megszületett az új Track List, amely több hetes késés után eljutott mindenkihez azzal a jelszóval, hogy “mindneki tanulja meg a következő próbára a számokat!”…

És hogy ennek mi lett az eredménye? Hmm… Ahogy becses zenekari kollégánk és fő kritikusunk BoB mondaná “muszály ezt fiúk? inkább azt csináljátok, amit eddig, ha már mindenképpen zenélni akartok!” És mint mindig, megint neki lett igaza. Az új számok megtanulásából nem lett semmi, pedig nagyon elhatároztuk! Hogy miért nem? Be kellett látnunk, hogy nem megy. No nem a számtanulás, inkább a próbák egyeztetése nem járt igazán sikerrel. Szétszóródtunk a világban, mindannyian elfoglaltuk magunkat más fontos dolgokkal, leköt minket a napi rutin és mindezek mellett képtelen voltunk intenzíven próbálni, ami elengedhetetlen lett volna. Így maradtunk a jól bevált régi módszerünknél: próbáljunk egyet fiúk és meglátjuk.

Nos próbáltunk. Minden képzeletet felülmúlt az a hozzáállás, amit tanusítottunk a próbán, konkrétan örömzenéltünk és nem görcsöltünk be azon,hogy mi vén zenészek majd jól beégünk a fellépésen. Tehát a számtanulások és intenzív próbák helyett összesen 1 azaz egy darab fránya  próbát tartottunk és így merészkedtünk ki a CETA színpadára. Merész vállalkozás, de megérte. Hogy miért? Mert végre azt csináltuk, amihez értünk…szórakoztattunk! :) Ez megy nekünk. Csak és kizárólag azért,mert van egy kiváló és minden körülmények között hálás közönségünk, akik mindig vevők a dolgainkra és azon az estén ŐK ott voltak! Köszönet ezért nektek/nekik!

Na de ne szaladjunk ennyire előre…

Ott tartottam, hogy a próbán túl voltunk és elérkezett a fellépés napja. A normális ilyen esetekben az lenne, hogy tele gatyával és egy-két nyugtató itallal a szervezetünkben megérkezünk és szétparázzuk magunkat amíg színpadra nem lépünk. Ehelyett teljesen lazán és minden egyéb hangulatfokozó italtól mentesen :) beállítottuk a cuccot és hagytuk, hogy minden úgy történjen, ahogy történnie kell!

És akkor itt ismét egy kis kitérő… Nagy köszönettel és baráti vállveregetéssel tartozunk a PINKICA zenekar összes tagjának, amiért évek óta elviselik, hogy kvázi fel és levezetnek minket egy-egy fellépésünk alkalmából! Köszi fiúk! :) Tudjuk, hogy nem érdemeljük meg, de mi vagyunk az idősebbek! :) Szeretünk veletek játszani! :) Ugyebár az tudvalévő, hogy mi már egy teljes bulit nem vállalunk, mert nem érezzük, hogy képesek lennénk normálisan végigcsinálni, de velük közösen szívesen fellépünk. Több ilyen alkalom is volt már és reméljük még több lesz a jövőben!

SPECIAL BIG THANKS PINKICA! :)

Visszatérve a bulira…  A Pinkica bemelegített. Saját magukat is és a közönséget egyaránt. Igen jól nyomták! :) Aztán egyszer csak eljött az éjfél. Így visszagondolva úgy mentünk fel a színpadra, mintha tíz évvel ezelőtt tettük volna ugyanezt…rutinból. Pedig aztán… Szóval indult az első szám és jöttek az első hangok, Titu jellegzetes orgánuma, Maxi dörmögő basszusa, Pezzy reszelése,Szasza csépelése, Stapi hangszínei, BoB reakciói minderre :) és egyszer csak összeállt az a jellegzetes PR hangzás! Közben jöttek a mosolyok lentről, a kezek a magasban effektus és az a szeretet amivel fogadtak minket. Mit ne mondjak, borsódzott a hátunk. Teljesen meglepve láttuk onnan fenntről, hogy olyan régi arcok is eljöttek megnézni minket, akikre abszolúte nem számítottunk! Voltak ott Kópházáról (fan clubunknak örök hála, Bea és csapata!!), Zsidányból, Nardáról, Felsőcsatárról, Pornóról, Vaskeresztesről, Horvátlövőről,Peresznyéről, Undról és  még sorolhatnám,hogy honnan, de nem teszem…

Tök jó volt látni, hogy korosztálytól függetlenül élvezték azt, amit adni tudtunk nekik és elnézték nekünk az esetleges hibáinkat, vagy a néhol hamiskás hangokat…mert nem ez volt a lényeg! Aznap este mindenki, aki a mi korosztályunkhoz tartozik (vagy idősebb) újra átélte a régi horvát bulik hangulatát és nosztalgiázott velünk együtt, aki pedig a fiatalabb generációt képviselte, élvezte a kissé poros, de a mai napig aktuális dallamokat “pancserokkos előadásban”!

Mert ez volt a célunk! A szórakoztatás! Ezért jöttünk és ezért vállaltuk!

Be kell látnunk, hogy ehhez értünk és ennél többek mi már nem leszünk. Legalábbis így ebben a formában nem…de nem is akarunk mások lenni…ez áll jól nekünk és ezt élvezzük! Ennyi!

Tehát a buli jól sikerült, volt megint Cesarica, Kako je dobro, Nadalina, Hrvatski mix, becsúszott egy-két nagyar szám is, mert ugye ezek nélkül nincs Panche-Rock buli…és a végén az elmaradhatatlan Boldog szép napok… Játszottunk a megbeszélt 1h helyett 2,5h-t, zeneileg nem voltunk a toppon, de ahogy Miska barátunk (pinkica) tegnap este egy pohár valami mellett megfogalmazta: “Szasza, amikor felmentetek a színpadra megőrültek az emberek és voltak a bulinak bizonyos részei, amelyek olyanok voltak, mintha ez az egész egy nagy “panche-rock-szekta” party lenne…” :) Viccesen hangzik, de igaz! :) Ennél nagyobb elismerést még az életben nem kaptunk szerintem és a megfogalmazás is helytálló.

Tényleg DURVÁN JÓ A KÖZÖNSÉGÜNK és hálásak vagyunk nekik minden egyes tapsért és ovációért!

Külön köszönet a szervezőknek, akik meghívtak minket és lehetővé tették, hogy velünk együtt sokan mások is újra átéljék a régi bulik hangulatát! Remek volt, no!

Azt hiszem mára ennyi..

Találkozunk kb. 1 azaz egy év múlva, mert ez már hagyomány nálunk…

Ha olvassátok, nyugodtan kommenteljetek és nézegessétek a képeket, amelyeket egy bejegyzéssel lejjebbről értek el, vagy a “fotóalbum’ menüpont alól!

SzaSza

2 comments.

Nagy a boldogság..

Posted on február 13th, 2008 by szasza.
Categories: Uncategorized.

Bizony nagy… Megérkeztek! :)

A tegnapi és a mai napon világra jöttek a legifjabb Panche-Rock bébik! :)

Időrendben:

2008. február 12. Pezenhoffer Ábel és Zita -akik ikrek – szüleik Balázs és Edina

2008. február 13. Pezenhoffer Gordana, szüleik Laci és Nikoletta!

Szerintem nem semmi, hogy szinte egy napon egy zenekar két tagjának ugyanazzal a vezetéknévvel egyszerre három gyermeke születik meg. :) Na ilyet is csak a “pancserokkosok” tudnak! :) Egyébként ajánlom UriGeller figyelmébe az esetet..:)

Viccet félretéve! Pezzy,Edina, Maxy,Niki no és a gyerkőcök! A Stapi, a Titu, a Bob és jómagam nevében kívánok Nektek nagyon sok együtt töltött boldog percet, órát, napot és évet, mindehhez kitartást és legfőképp egézséget… :) Szombaton pedig “pisiltetünk”és nagyon megünnepeljük, hogy követtétek Krisztián illetve István jó példáját és apukák lettetek! :)

BoB! Fel kell kötnünk a gatyánkat, mindenki teljesített,most rajtunk a sor! :)

Respect

3 comments.

Elmélkedések…

Posted on február 8th, 2007 by Pezi.
Categories: Uncategorized.

Ma egy kicsit ilyenem van, amolyan megvilágosodás-féle. A dolog arról szólna, hogy az érzelmi indíttatású álmok, ötletek, tervek hogyan szelídülnek racionális és megfontolt munkává.

Amikor újrakezdtük ezt az egész próbálgatást, akkor már közel öt év telt el azóta, hogy nem zenéltünk. Ez elég hosszú idő volt ahoz, hogy egyre erősebb késztetést érezzünk az iránt, hogy újra színpadra álljunk. Ahányszor csak találkoztunk, nem telt el pár perc és máris a zenéről beszéltünk. Időnként külön persze itt-ott beálltunk egy kicsit zenélni, amolyan gőzkieresztésnek. Azonban ezek az alkalmak nem tudták visszaadni azt, amire igazán vágytunk; a közös zenélést, a régi összhangzást, azt, amikor egy pillantásból tudjuk, hogy mit akar a másik, a Bob hangosítását, a fáradt hajnalokat a “reggeli inteligenciával”.

Egy idő után eljött az a határ, amikor senki sem bírta tovább a “tétlenséget”. Ez volt 2005 őszén, amikor újra nekiálltunk havonta egyszer próbálni. Ide vág a bevezető mondat első fele, az érzelmi indíttatású nagy terv. Talán nem tévedek sokat akkor, ha azt gondolom, hogy mindannyiunk fejében valami hasonló elképzelés fogant meg a nagy visszatérést illetőleg. Olyanok mint, nagy koncert szerű buli, tök új számok és egyéb performance-ok. Neki is álltunk nagy lendülettel, komoly előkészületekkel és azt kell hogy mondjam, hogy valami meg is csillant, hogy úgymondjam. Aztán 2006 tavaszán összeomlott a hat emberre nehezen szervezhető próbák rendszere és télig csendben is voltunk. (na itt igen diplomatikus voltam… :-) ) Némileg sikerült a feszültséget csökkenteni, úgyhogy nagyon nem strapáltuk magunkat a nyár folyamán, hogy: “Hé, most mi lesz, nem játszunk?”.

Szóval kissé letisztultan, megnyugodva decemberben folytattunk a próbákat és ez az a pont, ahová a bevezető mondat második része illik, az az a racionális, megfontolt munka. Hogy miket vetkőztünk le? Hát sokmindenre rájöttünk és sokmindent beláttunk. Többek között, hogy nem kellenek tök új számok, csak módjával, nem kell koncertről álmodozni, elég lesz valahol jó időben egy buli. Valamint ami a legfontosabb: Jól azt tudjuk csinálni, amit régen is csináltunk. A közönség is valószínűleg azt a Panche-Rockot várja vissza, akit legutóbb hallott. Mindezen túl biztos vagyok benne, hogy volna bennünk képesség még sokmindenre, csak nem most. Még nem. Sok minden függ attól, hogy hogyan sikerül majd a fellépés. A próbák sokkal biztatóbbak és sokkal több a pozitív visszajelzés magunktól, ami egyértelműen motiválóan hat mindenkire

Végezetül, hogy a postnak aktualitása is legyen, – aki olvassa vésse be – február 17-én, délután próba. Valószínüleg korábban a megszokottnál, mert Szabolcs barátunk “bérdobol”.

2 comments.

Cél

Posted on január 15th, 2007 by Pezi.
Categories: Uncategorized.

Tettünk egy ígéretet.

2007. augusztus slots 20.

Nem ragozom tovább.

2 comments.

hurrá

Posted on december 19th, 2006 by Pezi.
Categories: Uncategorized.

Tudok postolni!

Ez nagyszerű!!!

0 comments.

Panche-Rock

Posted on december 13th, 2006 by bob.
Categories: Uncategorized.

Üdvözlünk mindenkit a Panche-Rock együttes honlapján!

Mivel régóta megvan a panche-rock.hu domain nevünk, de nem készült rá oldal, úgy gondoltam csinálok ide egy blog-ot. A domaint még valamikor 2000-ben regisztráltattuk. Igyekszünk az oldalt Panche-Rock-specifikussá tenni, de ez majd eltart egy ideig. Addig annyit, hogy 1991-ben Felsőcsatáron kezdődött minden. A többiről majd később… :-)

2 comments.